Kis gyermek voltam még, amikor a szomszéd egy fényképezőgépet nyújtott át a kerítésen.
"A padláson találtam, játssz vele, hátha nálad jó helyen lesz."

Pár év alatt sokat fejlődtem, majd amikor egyértelművé vált, hogy ez az, amit legszívesebben csinálok, újra iskolapadba ültem és fotográfus végzettséget szereztem.
(Na jó, az az igazság, hogy közölte velem a feleségem, hogy elmegyek "fotósuliba" és kész.)
 
Az analóg képeknek azóta is szerelmese vagyok, de a "munkában" a profi digitális fényképezőgépek, akkumulátoros vakuk, stúdióvakuk, fényformálók, amik olyan extrákat biztosítanak számomra, amelyek segítségével igazán profi képeket készíthetek.
A munka azért idézőjeles, mert én nem érzem munkának azt amit csinálok, hiszen minden alkalom, különleges, új élmény.